|
Annával a Csodálatos utazás című, terhességről szóló könyv bemutatóján találkoztam. Esetében igazán időszerű a könyv, hiszen a 38. hetet tapossa, szinte bármelyik pillanatban szülhet.
- Anna, neked ez már a második terhességed, azért tudott meglepetést szerezni a könyv?
- De mennyire, nagyon megdöbbentem, nekem "sokkoló" látvány volt például a három hetes magzat, akkor még alig hasonlít emberre, akár valami rovar is lehetne. Olyan fantasztikus, soha nem látott felvételek vannak benne, hogy a férjem is majdnem kiejtette a kezéből a könyvet, amikor meglátta.
- Más ez a terhesség, mint az előző volt?
- Nem, semmiben sem. Sem émelygés, sem a szokásos gondok, végig játszottam, színpadon voltam, csak úgy, mint Annuskával. Jövök-megyek, a sok munka valahogy karban tart.
- Milyen szülésed volt?
- Gyors és egyszerű. Fél nyolckor mentem be a kórházba, fél tizenkettőre már megvolt Annus. Persze hajnali fél ötkor már elkezdődött, de az utolsó pillanatig, este hétig otthon maradtam, most is így tervezem.
- Egy szinésznő hogy éli meg, hogy a teste ennyire megváltozik? Hiszen ez nálad még nagyobb hatással van a munkádra, mint általában.
- Ennél jobb dolog velem nem történhet. Kérdezték, hogy miről maradok le, hát, semmiről. Nem játszom most el a nemtudommilyen szerepet, de majd januárban visszamegyek és áprilisban premierem is lesz. És lesz egy gyönyörű gyerekem, remélem, egészséges. Soha nem abból éltem, hogy mekkora a mellbőségem vagy a derékbőségem, voltam ilyen-olyan, kövérebb-soványabb, ha öreg leszek, akkor is folytatom a színészetet, nincs ez korhoz vagy külsőhöz kötve. A színészet is olyan munka mint a többi, csak nagyobb nyilvánosság előtt csinálja az ember. Persze vigyázok magamra, igyekszem nem nyolcvan kilósra hízni, egyszerűen azért, mert engem is zavarna, mozogni sem tudnék, a nagyobb gyerek miatt is gond lenne.
- Az Új Színház vezetősége segít téged a visszatérésben, családbarát a hozzáállás?
- Persze és ennek nagyon örülök. Két darab nem is megy, amíg újra nem játszom, kettőben pedig Pokorni Lia kolléganőm ugrik be helyettem, ami nagyon nehéz feladat. Nálunk a színházban ez természetes, ha valamelyik kolléganőm szül majd, akkor meg én ugrom be, ahogy szokás. Jó érzés, hogy így számíthatunk egymásra.
- Hogy tervezed a szülés után a visszatérést, hogy fogod megszervezni?
- A nővérem fog segíteni, neki már felnőtt, huszonéves fiai vannak, bármikor számíthatok rá. És persze a férjemre is.
- Hogyan fogsz visszafogyni?
- Nincs semmi különleges tervem, a napi munka, a nagyobbik gyerek, a rengeteg tennivaló biztosítja majd a diétát. Minden reggel azzal kezdem, hogy hatkor kelek, leviszem Tibit, a kutyát sétálni, megveszem a reggelit a családnak, a tízórait Annuskának, délután viszem a gyereket a különórákra, ez már szinte sport.
- Mi lesz a szoptatással?
- Hat hónapig mindenképpen szoptatok, majd lefejek előre tejet arra az esetre, amikor nem leszek otthon. Januárban még könnyebb lesz, esténként néha elmegyek, ha előadásom van, de ez csak négy óra. Márciustól, az új darab, a Veszedelmes viszonyok próbái miatt nehezebb lesz, de megoldjuk majd közösen. Végül is másnak sem egyszerű, igazán nincs okom panaszra.
- Kit játszol a Veszedelmes viszonyokban?
- De Merteuil márkinét, a fő intrikust, akit a filmben Glenn Close játszott.
- Nahát, tudtad, hogy Glenn Close pont szülés után volt és szoptatott, amikor forgatták a filmet?
- Igen, olvastam, hogy lelkendezett, milyen gyönyörű dekoltázsa volt azokban a fűzős ruhákban, a tejtől duzzadó mellekkel. Nekem is ilyen rokokó ruhám lesz, úgyhogy a dekoltázst garantálni tudom én is.
Kádár Mónika
|