|
Mondhatnánk, hogy Dr. Penny Stanway és Sara Lewis (mindkettő angol, előbbi gyermekorvos, három csemete boldog édesanyja, utóbbi egy gyermektáplálkozási magazin szakács-szerkesztője, több közös könyvük szerepel a könyves toplisták élén) nagy fába vágta a fejszéjét, de persze ez így nem igaz.
Azt ugyanis, hogy a baba legjobb tápláléka jó darabig az anyatej, remélhetőleg tudjuk. Ha nem, akkor nem ezen a Földön élünk - hiszen, ellentétben a hetvenes évek tápszer-konjuktúrájával, ma már az számít kifejezetten emberiségellenes bűntettnek, ha egy anya nem tud vagy nem akar minél tovább szoptatni. Annak, hogy miként válasszuk el a gyermeket, szintén könyvtárnyi irodalma van. Nyilván nem lehet ezeket a dolgokat elégszer elmondani - e sorok szerzője viszont úgy véli, hogy az "elégszer" kifejezés némiképp mást takar nála - a különbség nyilván mennyiségi.
Az viszont már valóban macerásabb kérdés, hogy ha már nem szopik a baba, mégis miből és hogyan lehet előállítani azokat a rettenetes állagú trutyikat, amelyekkel úgyis szemben köp bennünket a szemünk fénye. Példaképp álljon itt az önmagában furcsa képzeteket keltő nevű rizsnyák... De ez még csak a kezdet. A szerzőpáros azt javasolja, hogy ha már feltétlenül muszáj, négy hónapos gyerekünknek adjunk brokkolit, avokádót, karfiolt, cukkinit, továbbá tápiókát és szágót, sajtos polentát cukkinivel, esetleg desszertként egy kis sárgabarackkrémet kölessel... Nos, khmmm.
Persze nyilván több millióan vannak a Földön olyanok, akik élnek-halnak a tápiókáért és a szágóért, a sajtos polentáról már nem is beszélve. Abban is biztosak vagyunk, hogy a köles a sárgabarackkal a legjobb. Mint ahogy afelől sincs kétségünk, hogy a gyermekorvos-étkezési szakember páros nem merő gonoszságból ad részletes ételleírásokat, jótanácsokat, mesél trükköket - szemrehányásunk egyes-egyedül annak szól, hogy vajon miért nem lehet egy Angliában született, Amerikában toplistás könyvet minimálisan adaptálni a magyar viszonyokhoz... Megnézem én magamnak azt a fiatal anyát a Nyírségben vagy Borsodban, aki térdig lejárja a lábát egy kis pasztinákpóréért tofuval...
Egyébként a könyv bátran ajánlható azoknak, akik kedvelik az egzotikus ízeket, a szép képeket, az igényes kivitelezést. A szerzőpáros egy az egyben azt adja, amit ebben a témában elvárnak az olvasók: hogy mikor mi juthat be a baba szervezetébe, mi az a táplálékpiramis, melyek a mennyiségi etalonok és mire vezet az evés erőltetése. Ehhez képest pedig tényleg nem akkora hiba egy kis paradicsomos babgulyás - már ha nem nekünk kell megenni...
Török Monika
|