Írjuk együtt!
	Lezajlottak az első nyaralások a babával. A te csemetéd hogy élte meg? És te - ti, szülők? Ki sem lehetett vontatni a vízből, vagy úgy kellett becsalogatni? Megijedtél, amikor először bukott le a víz alá, vagy lelkesen megtapsoltad? Barátságosan szóba állt minden idegen kisgyerekkel, vagy ijedten kapaszkodott a lábadba? Esténként könnyedén álomba szenderült, mint otthon is, vagy megzavarta az új környezet? Fenntartás nélkül megsimogatott minden állatot, vagy elhúzódott tőlük? Milyennek képzelted az első nyaralást a kicsivel, és milyen lett valójában? Oszd meg velünk élményeidet: írd meg a történetedet, a nyaralás kedves epizódjait vagy amit mindez számodra jelentett - néhányat oldalunkon is megjelentetünk belőlük, a szerencsések pedig könyvjutalmat is nyerhetnek a Babázóval. Beküldési határidő: október 30.
	Ide küldheted a történetedet:
	Tárgynak írd be: Írjuk együtt! babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Főzzünk anyával! Gurul a világ Hajvágás: házilag vagy fodrásznál? Gyerekkor gyerekkor nélkül? Kinesio-Taping, az új módszer Fejtetvek Még a széltől is Bábos Dorka és barátai Gyermekcipő gyógytornász szemmel A nevetés a legjobb gyógyszer A játék az gyönyörű Letapadás, szűkület Őrült reggelek Szoktatás előtti szoktatás Ügyeskedjünk egész évben! Jaj, a hátam odavan Cumis, csőrös, sima Gyógyszerek és félelmek a terhesség alatt Az éjszaka hangjai Első székletek Sok zöld nindzsa Csípések, marások

A legtöbb kisgyerek ideje nagy részét az édesanyjával tölti: általában ők maradnak otthon, míg apa dolgozik. Nagyon fontos azonban, hogy apával is legyenek közös élményei a kicsinek, nem csak az együtt töltött idő szempontjából, de azért is, mert míg anyától gyakrabban elleshetik az otthoni teendőket és azok "trükkjeit", a kisfiúk így, ilyenkor tanulják el apától az igazi "fiús dolgokat", tudnivalókat, viselkedést. Azt, hogy apával is lehet és kell beszélgetni, játszani, vagy néha éppen együtt hallgatni.

Apával lenni a gyerekek számára önmagában is nagy kaland, és ha a játékon, kiránduláson, fürdésen kívül még nagyfiús feladatokat is együtt végezhetnek, az aztán az igazi megtiszteltetés. Nevezzünk ki egy-egy félnapot, napot, ami "csak a fiúké", és csupa olyan témáról beszélgethetnek, olyan dolgokat csinálhatnak, amelyekben a "lányok" - anyák, testvérek stb. - nem vehetnek részt.

Lehet ez egy fiús kirándulás, sakkparti, szerelés, autómosás, biciklizés, ültetgetés a kertben, homokozás, indiánosdi, síelés vagy éppen egy "vad menet" a hullámvasúton - a lényeg, hogy együtt csinálhassuk, csak apával. Már a kétévesek is boldogan benne lesznek a mókában, különösen, ha kihangsúlyozzuk előttük, ez ám az igazán nagyfiús program...

Játékok

Vannak játékok, amelyeket anyával is jó játszani, de apával még izgalmasabb. Ezek között tartják számon például a sakkot. Talán korainak hangzik sakkról beszélni 2-3 éves gyerekek kapcsán, de magunk is meg fogunk lepődni, mennyire gyorsan sajátítják el az egyes figurák neveit, lépéseinek szabályait.

Nem kell persze erőltetni a sakkozást azokkal a gyerekekkel, akiket egyáltalán nem érdekel, és a többieknél is valószínű, hogy az első "játszmák" izgalma kimerül abban, hogy "Leütlek!", és valóban, teljes erőből meg is teszik ezt, de nagyon hamar bizony minden figyelmünkre szükség lesz, mert valódi csaták közepén találjuk majd magunkat az érdeklődő és komolyan vett óvodásainkkal.

Apával a homokozás is más; biztosan olyan várat fogunk építeni, olyant szitálunk, és olyan szavakat is használunk majd, mint mással talán soha.

Egy kettesben megtett biciklitúra is izgalmas kaland, akár azért, mert a "hátsó ülésen" utazik a kicsi, akár azért, mert ez az első alkalmak egyike, hogy együtt indul biciklizni (ha csak pár méteres távra is) egy két- és egy három- (négy-) kerekű versenyző. Ha kulacsban viszünk innivalót, táskában pár szem gyümölcsöt, kekszet, szendvicset, még a (nagyon) rövid távot is valódi túrává varázsolhatjuk.

Indiánost, számháborút, fogócskát, bújócskát játszani, takaróból sátrat építeni, focizni, tűzrakó helynél szalonnát sütni, tapadókorongos dartsszal vagy íjvesszővel célba lőni, autóversenyt rendezni a szőnyegen, építőkockából álomvárost varázsolni csupa olyan móka, amit ugyan mással is megvalósíthatunk, de mégis apával a legjobb, "legigazibb". Jussanak eszünkbe fiús napjainkon.

Kellemest a hasznossal

Minden háztartásban akadnak tologatott teendők, amik apára várnak - és ha nincs is éppen ilyen, találhatunk ki "ál-feladatokat" is. Ki kell cserélni a villanykörtét? Le kell festeni a kerítést? Netán lemosni a kocsit? Lyukat fúrni a falba a hónapok óta várakozó képnek? Fel kell ásni a kertet? Le kell nyírni a füvet vagy összegereblyézni a lehullott leveleket?

Ne utálatos kötelezettségnek fogjuk fel őket, amelyeket már nem tudunk tovább halasztani, hanem remek alkalomnak, amikor a fiúk együtt "dolgozhatnak". Minden bizonnyal az eredetire saccolt idő háromszorosára lesz szükségünk teljesítésükhöz, de megéri a ráfordítást. (És, valljuk be, a "fiús napokon" nem a teljesítmény az első szempont.) Az apróságok boldogan segítenek, utánoznak minket mindenben, és jobb játékot keresve sem találhatnánk nekik.

Keressünk egy kisebb csavarhúzót, fogót, ásót stb., amivel ők is gyakorolhatják az adott műveletet. Mondhatnánk, hogy játék vagy műanyag eszközök biztonságosabbak, de sok kis segéd nem éri be azzal, ami nem ugyanolyan, mint apáé, számukra érdemes egy kicsit "előre gondolkodni", és ha tudjuk, milyen feladat vár ránk a következő "fiús napon" (mert ez úgy az igazi, ha legalább havi rendszerességgel megrendezzük), beszerezni addigra a szükséges hozzávalókat.

Kitalálhatunk a mienket segítő tevékenységeket is számukra, amelyek biztosan nem járnak veszéllyel. Fúrásnál tarthatják a lapátot, hogy ne szóródjon a földre a téglapor, gereblyézésnél hordhatják egy (még nagyobb) kupacba az összegyűjtött leveleket - a lényeg, hogy akkor se maradjon ki semmiből, amikor talán éppen csak néznie kellene.

Meséljük el nekik (az ő nyelvükön), mit is csinálunk majd, miért kell azt elvégezni, miért fontos, hogy ő is segítsen nekünk ebben, mire valók az egyes eszközök, szerszámok, hogyan kell bánni velük, mi lehet a veszélyük, és így tovább.

Mindeközben természetesen a lányok is csaphatnak "lányos napot", vagy ha anya "marad magára", kihasználhatja a szabadidőt valami pihentető, számára kedves programra; és mire vége lesz a kinevezett időnek, mindenki feltöltődve, újult erővel üdvözölheti a másik nemű családtagokat. Arról már nem is beszélve, ha a lovagias fiúk ilyenkor még egy szál virággal, együtt gyűjtött vagy készített aprósággal is megörvendeztetik a lányokat.

[origo]