Mit (ne) tegyünk?
	Ha az járna a fejetekben, hogy - tudomást sem véve a másállapot okozta változásokról -csöndesen, a háttérbe húzódva átlavírozzátok ez a "néhány hónapot", és megvárjátok, amíg a dolgok visszatérnek a megszokott kerékvágásba - hát azt most felejtsétek el. Nem csak azért, mert nem a legjobb ötlet a harmonikus légkör megtartása érdekében, de - ha meg is próbálkoznátok vele - egyszerűen kivitelezhetetlen. Életetek párja (remélhetőleg) nem fogja hagyni, hogy egy biztonságosnak tetsző páholyból kísérjétek végig az eseményeket.
	Ajánlat
	Apa leszek?! Riadó! A változásokról - kispapáknak, röviden
	Ajánlat
	Ez történt mostanában a kispapablogban: Hőség, riadó Mici, a szeméremsértő Kölesfüggés

Legelőször is fel kell készülnötök arra a tényre - és el is kell fogadnotok, mert ellene tenni szinte lehetetlen -, hogy mostantól minden feladat és elintézendő utánajárkálás, amit eddig leginkább a hölgyek végeztek el, szinte észrevétlenül a ti nyakatokba fog - ha nem is szakadni, de lassan és fokozatosan átvándorolni. (Így aztán, mire hazaértek a babával a kórházból, közel egyforma kimerültségi fokon fogjátok majd érezni magatokat...) Cserébe a több tennivalóért bele kell nyugodnotok, hogy mind a külvilág, mind a kismama részéről a nektek járó figyelem száz százaléka a babára (és a kismamára) fog terelődni...

Ez utóbbit azonban ne hagyjátok annyiban. Nem könnyű kifogni a megfelelő pillanatot, de próbáljátok párotok tudomására hozni, hogy egy baba érkezése a kispapa életében is ugyanolyan nagy változásokat jelent, még ha ennek nincsenek is olyan szemmel látható jelei, mint az ő esetében... Értessétek meg vele, hogy ti is lehettek fáradtak, frusztráltak, meglepettek, türelmetlenek, értetlenek (feltéve, hogy emberből vagytok), de ez nem jelenti azt, hogy ne akarnátok részt venni a folyamatban, hogy ne akarnátok segíteni neki.

Magyarázzátok el, mennyivel megkönnyítené a dolgotokat, ha elmondanák, konkrétan mire volna szükségük, mit szeretnének. Mondjátok el, milyen érzés számotokra, hogy mindenki a picivel meg vele van elfoglalva, miközben ti megszüntetek létezni. Mondjátok el, mennyire szeretnétek megérteni, mit él át, esetleg átvállalni ezt-azt belőle, de nem tudjátok, miben segíthetnétek... Kérjétek meg, segítsen, hogy segíteni tudjatok neki.

Csak egyet ne mondjatok soha - hogy tudjátok, mit érez.

A legtöbb kismama részvétet és támogatást vár el párjától. A legtöbb kispapának fogalma sincs róla, hogy ez mit jelent.

Tudom, sokszor elhangzott már, de nem lehet elégszer ismételni - "tennivalóink" legalább akkora százalékban jelentenek (számunkra talán fölöslegesnek és értelmetlennek tűnő) pillantásokat, szép szavakat, apró gesztusokat, mint konkrét, "valódi" tetteket.

Mit tehetünk konkrétan, hogy párunk számára igazi társként vegyünk részt a babavárásban? (Csak néhány ötlet.)

Beszélgessünk. (Vagyis érdeklődjünk, és hallgassuk meg, hogy van. Ér-dek-lőd-ve. Hetvenötödször is.)

Vigyünk neki reggelit az ágyba. (Akkor is, ha kihűl, mire felébred. A szándék a fontos, és sokszorosan elnyeri jutalmát.)

Kölcsönözzünk ki egy filmet, amit régóta szeretne megnézni, és intézzük úgy az estét, hogy kettesben, nyugodtan megnézhessük. (Akkor is, ha a hideg ráz a filmtől, már előre. A szándék...)

Masszírozzuk meg a hátát. (Akkor is, ha nem kéri. Meg a lábát is.)

Vegyünk ki egy szabadnapot, meglepetésként, amit végig úgy töltünk, ahogy neki kedve tartja. (Vagy majdnem.)

Kísérjük el a nőgyógyászhoz. (Hogyhogy minek? Nem, tényleg nem feküdhetünk fel az asztalra helyette. De ott lehetünk mellette, bátoríthatjuk, láthatja, hogy nincs egyedül, minket is érdekel, a mi gyerekünk is.)

Segítsünk neki vigyázni a súlyára. (Persze, hogy ő eszik magának. De ha odafigyelünk, mikor mit eszünk a jelenlétében, és nem vacsorázunk ötször ínycsiklandozó illatokkal-falatokkal kérkedve előtte, miközben ő amúgy is mérlegekkel álmodik, elkerülhetjük a pillanatnyi és a hosszabb távú viharfelhők egy részét - legalább testsúly-ügyben.)

Ugyanez érvényes a dohányzásra is - akár dohányzott előtte, akár nem; akár zavarta korábban a füst, akár nem, ne gyújtsunk rá a közelében. Babának is, mamának is tartozunk ennyivel.

És a legmegdöbbentőbbnek és elviselhetetlennek tűnő pillanatokban se felejtsük el - ez az egész lehetne sokkal rosszabb is.
Ha mi lennénk várandósak.

[origo]