|
Első gyerekem születése előtt sem a családban, sem a baráti társaságunkban nem volt kisbabás szülő, akinek feltehettem volna a kérdést: Mi kell a pelenkázáshoz? A szülésfelkészítő tanfolyamot kihagytuk, részben mert nemigen maradt rá idő, részben mert a jelentkezéskor a szülésznő lenagypapázta a leendő kispapát. Mindenesetre bíztam az apajelölt tapasztalataiban, aki azt mondta - dekoros múltjára hivatkozva -, hogy aki öntapadó tapétával valaha is dolgozott, biztosan elboldogul egy pelenkával is.
Hol pelenkázzunk?
Bár a baba születése előtt babonából semmit nem szereztünk be, elolvastunk néhány szakkönyvet és felmértük a piaci kínálatot. Megállapítottuk, hogy a gyermek tisztába tevéséhez kell egy erre kialakított hely, ami elég magasan van, hogy kímélhessük a derekunkat, és három oldalról perem veszi körbe, hogy az izgő-mozgó gyerek nehogy leguruljon róla. A boltokban kapható négy változat:
- pelenkázó matrac (bármilyen szekrényre feltehetjük, a legköltségkímélőbb megoldás)
- pelenkázószekrény (a fiókokban a gyerek ruhái és a gondozás egyéb eszközei is jól elférnek, a babaszoba bútora lehet később is, a pelenkázó részt levéve)
- fürdető és pelenkázó egyben (a legkomplettebb megoldás, gurítható, nem bútordarab, inkább eszköz)
- pelenkázóasztal (fiókok, tárolórészek nélküli alkalmatosság)
Ezért mi inkább a házi kivitelezés mellett döntöttünk: egy konyhaszekrényre felszereltük a gyermekorvosi rendelőből ellesett magas peremet, majd rátettünk egy könnyen tisztítható, műanyag huzattal ellátott szivacsot. Ha a leendő apa ezermester, biztosan szívesen fabrikál születendő gyermekének egy kitűnő pelenkázó szekrényt, ami később, esetleg (a peremeket levéve) a gyerek ruhásszekrénye lehet, ráadásul emlék is egyben.
Ha tehát megvan a peremes, mosható, letörölhető huzattal ellátott alkalmatosság, meg kell vizsgálnunk, hova fér el a hadművelethez szükséges többi felszerelés. A fiókokba kár elpakolni a naponta többször használatos eszközöket, jobb, ha a pelenkázó fölött alakítunk ki polcokat. Így a gyerek nehezebben fér a tiltott tárgyakhoz, mi viszont könnyedén leemelhetjük a szükséges kelléket.
Mibe pelenkázzuk a babát?
A pelenkákat a létező legnagyobb kiszerelésben érdemes megvásárolni (az első méreteket hamar növik ki a babák, nem véletlen, hogy újszülött-pelenkából nem létezik ún. jumbo csomag), ennek viszont jelentős a helyigénye. A pelenkák is sokfélék, kiválasztani a legjobbat nem is olyan egyszerű. Érdemes olyan márkát választani, ami könnyen és állandóan beszerezhető, mert érzékeny bőrű csecsemő esetén minden váltás komoly tortúrát jelenthet. Közgazdász hajlammal megáldott anyatársaim számításai szerint a hagyományos textilpelenkák használatával nem takaríthatunk meg annyit, amennyivel ellensúlyozhatnánk a keletkező munkamennyiséget és többlet energiahasználatot (úgymint áztatás, mosás, vasalás).
Mi kell még?
A popsikrémekről bőséges információt gyűjthetünk a patikában, a gyermekorvosnál, vagy a játszótéren. Az enyémek a gyógyszertári verziókat viselték el leginkább, de általában nem is kentem rájuk semmit, hacsak nem láttam különös szükségét.
A pelenkázás következő kelléke a popsitörlő kendő. Bár bevallom, én inkább a víz-szappan kombinációra esküszöm, de tagadhatatlan, hogy pl. útközben, vagy orvosi rendelőben nagyon megkönnyíti a tisztába tevést. Mi több, nem csak a pelenkázáshoz, de evés előtt és után is jók a kéz és az arc megtisztításához. Érdemes hozzá adagoló dobozt is venni, mert nagyon megkönnyíti a dolgunkat. (Ezenkívül az ülni tudó babát órákra leköti, míg szépen egymás után kiszedi a speciálisan hajtogatott kendőket.) Ha kiszáradnának, kis vízzel benedvesítve újra használhatók. Egy dobozt érdemes elhelyezni a pelenkázó közelében, egyet pedig a pelenkázó táskában, amit mindig magunkkal viszünk.
Ha elmegyünk otthonról
Apropó táska. Ennek is millió változata kapható: van vállra tehető, a babakocsi vázán rögzíthető, sőt, egyenesen nagynevű tervezők műhelyéből kikerülő, a babakocsi huzatához is passzoló. A lényeg a nagy és jól kihasználható hely. Nem hátrány, ha van benne lehajtható, lepatentolható vízhatlan pelenkázó lap, de ezt helyettesíthetjük a háztartási boltokban beszerzett, eldobható változattal is. A táskába tegyünk a popsikenőcsből egy kis tégelyes kiszerelést, törlőkendőt, nylonzacskókat a keletkező hulladéknak, néhány játékot, amivel a hadművelet alatt lekötjük a kisded figyelmét, valamint jó, ha vízhatlan helye van a cumisüvegnek is. Nem árt, ha a táskában mindig van egy váltás ruha is, aminek a méretét nem árt néha ellenőrizni, különben meggyűlik a bajunk, mikor a kétévesre kell rászuszakolni a mégoly rugalmas, bébi méretű váltó zoknit.
Ha tehát mindezen felszerelések a rendelkezésünkre állnak, és eljött a cselekvés ideje, kezdődhet a szertartás.
S. Zsófia
|