Farsangi jelmezpályázat
	Nem kell hozzá rengeteg pénz, sem különösebb kézügyesség, mégis egyedi és a gyerekek is szívesen felveszik? Ha tudsz ilyen jelmezt, küldd el nekünk a leírását és a képét legkésőbb február 19-ig; a legötletesebbeket oldalunkon is megjelentetjük. Tárgynak írd be:"Farsang".
	Pályázat
	A jelmezleírásokat erre a címre küldheted: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	Farsangi ötletbörze Farsangi ötletbörze 2. Szabadtéri játékkal a jó szemekért Siklanak az apró talpak Gyereket akarok Rend a lelke
	Ajánlat
	Viszonyaink a pocakkal Kiszáradás az első években Nem játék a kanyaró Hozd össze a családot! Koraszülött babák Téli kimozdulás Kínoz a lábam Csípőszűrés újszülött korban Ha eljön az ideje Ég a gyomrom Plüssállatok társaságában Befelé forduló mellbimbó Alma, alma, piros alma Néhány szó az alvásról Nyákleszívás Türelem, türelem, türelem Első vendégeink Nem hátráltat, segít Fiús napok

Jobb esetben a szülésznők, orvosok tájékoztatnak a szülés előtt, illetve annak során ránk váró beavatkozásokról, a szülés lefolyásáról, de még így is adódhatnak ismeretlen, nem ritkán rémisztő kifejezések. Ha tudjuk, mit takar az adott kifejezés, mire számíthatunk, talán félelmeink egy részét is leküzdhetjük. Összegyűjtöttük a leggyakrabban előforduló beavatkozásokat, szülés-szavakat.

Oxitocin (Oxytocinos fájáserősítés)

Az oxitocin (oxytocin) nevű hormon az agyalapi mirigyből szabadul fel a vajúdás és a szülés során, így biztosítva a folyamatos, ritmusos méhösszehúzódásokat. A szülés spontán megindulásakor tehát a szervezet maga állítja elő, ha azonban a szülést a spontán fájások beindulása előtt kell megindítani, vagy a spontán megindult fájástevékenység valamilyen ok miatt nem elég aktív, erős, és emiatt a szülés túlságosan elhúzódna, mesterséges úton (infúzióval) adagolják a szintetikusan előállított oxitocin készítményt.

Összehúzódások (méhösszehúzódások)

A méh összehúzódásait szinte az egész várandósság során érezhetjük - természetesen nem folyamatosan, és nagyon különböző erősséggel. Az úgynevezett Braxton-Hicks összehúzódások a terhesség alatt olyan fájdalmatlan, körülbelül 20 percenként jelentkező "gyakorlatok", melyekkel a méh felkészül szülés közbeni feladatára.

A várandósság vége felé a szülés megindulásának egyik (de nem csalhatatlan) jele lehet, ha az összehúzódások szabályos időközönként jelentkeznek - ilyenkor érdemes mérni őket, esetleg konzultálni a szülészorvossal, szülésznővel, mikor kell majd elindulni a kórházba. Általában az egy órán keresztül 4-5 percenként jelentkező, 30-40 másodperc hosszú, fokozatosan erősödő "fájások" már a szülés megindulását jelezhetik, de léteznek úgynevezett jóslófájások is, amelyek még - mint nevük is mutatja - csak bizonytalanabb, "felkészítő", de nem sürgető előjelei a közelgő eseménynek.
Az összehúzódások jellege a szülés során aztán megváltozik; hatásukra a magzati koponya fokozatosan leszáll a hüvelybe, minden összehúzódással előrébb jutva a szülőcsatornában. A kismama ezt az előrejutást tudja segíteni a várandósság során elsajátított, megfelelő légzési technikákkal, illetve nyomással (hasonlóan, mint a székelési ingernél). "Jó" ritmusú légzéssel egy összehúzódás alatt 2-3 nyomást is elérhet a szülő nő, de hogy mikor milyen a "jó", a megfelelő ritmus, azt a szülésznő, az orvos diktálja.

Szülés gyorsítása

Elhúzódó tágulás esetén lehet rá szükség, ha a mama vagy a baba egészsége forog veszélyben. Nem a szülés "gyorsítása" a valódi célja, sokkal inkább biztonságos, a komplikációkat, fertőzéseket elkerülő befejezése. Többféle módon történhet: méhösszehúzódást serkentő gyógyszerekkel, infúzióval, burokrepesztéssel, akár még a méhszáj kézzel történő tágításával is. Ezeknek a módszereknek megvan azonban a maguk veszélye is, így az orvos mindig az adott helyzetnek megfelelően dönti el, szükség esetén melyiket alkalmazzák.

Szülés megindítása

A szülés mesterséges megindítására szintén az anya és a baba egészségének megőrzése érdekében lehet szükség - akár a várandósság lejárta előtt, akár túlhordás miatt. Indokolt lehet, ha túl kevés a magzatvíz, ha nem megfelelőek a magzati szívhangok, a magzat oxigénhiánnyal küzd, ha a kismama terhességi magas vérnyomással küzd, vagy valamilyen fertőzéssel, betegséggel, amely a magzatot is veszélyezteti, illetve (a magyar gyakorlatban) ha a várandósság hossza legalább egy héttel meghaladta az előre számított időpontot.

Régebben a szülés gyorsítására használt módszereket alkalmazták annak megindítására is, napjainkban azonban ezekben az esetekben általában császármetszést végeznek (kivéve a túlhordást), hogy elkerüljék a lehetséges komplikációkat.

Szülés szakaszai

A szülés összetett folyamat, mely nem a baba világra jövetelével kezdődik - és nem is ott ér véget. A szervezet jóval előbb megkezdi felkészülését erre a csodára, és a baba megszületése után is időre van szüksége, míg ellátja feladatait, és visszatér megszokott működéséhez.

A szülésnek három szakaszát különböztetik meg. Az első - és leghosszabb - a méhszáj tágulása, avagy a vajúdás. Megkezdődnek a fájások, melyek jelzik a "készülődést", és egyre sűrűbbek, erősebbek lesznek. A méhszájnak körülbelül 8-10 centiméter átmérőjűre (bő négyujjnyira) kell tágulnia ("eltűnnie"), hogy a baba elindulhasson a szülőcsatornában, átjusson a méhszájon, a hüvely felé. Az első 4 centiméter tágulása tart a legtovább, utána a fájások lassan, fokozatosan erősödnek, gyakoribbá válnak. 

Az első szakaszban - ha semmi probléma nem adódik - a kismamának még nem kell a szülőszobán feküdnie. Sétával, különböző légzési technikákkal és módszerekkel elősegíthetjük a tágulást, megkönnyíthetjük a vajúdást.

Amikor a baba feje eljut a hüvelybe, az első, tágulási szakasz befejeződik, és megkezdődik a második - a kitolási - szakasz. Ez már jóval rövidebb ideig tart, mint az első: míg a tágulás akár 24 órát is igénybe vehet, a kitolás 1-2 órát tart. (Ezek természetesen átlagértékek, mindkét szakasz hossza egyénenként, szülésenként eltérő.)

A kitolási szakban történik a szűkebb értelemben vett szülés; a baba világra jövetele. A kismama nyomási ingert érez, és alhasi izmainak ritmusos összehúzásával, elernyesztésével segíti a baba előrejutását. Ha a baba feje megjelenik, abba kell hagyni a nyomást. Fokozatosan kicsusszannak a vállai, majd egész teste. Amikor a baba rendszeresen lélegzik, elvágják a köldökzsinórt.

A kicsi születésével azonban nem ért véget a szülés folyamata. A harmadik - lepényi - szakaszban a baba után a méhlepény is "megszületik". Az orvos csak ez után kezdi meg a gátmetszés varrását (ha volt ilyen), a szülés "befejezését".

[origo]