|
Kialakulása
A várandósság egyik "jellemző tüneteként" számon tartott gyomorégés nem csak napjainkban gyakori jelenség. Sokáig élt a hiedelem, hogy "ha terhesség alatt ég a gyomrom, a gyerekem biztosan nagy hajjal születik majd". A kellemetlenségnek azonban semmi köze a baba hajához: kialakulásának hátterében hormonális és fizikai okok állnak.
Az első harmadban jelentkező gyomorégést általában a hormonális változásoknak tulajdonítják. Gyomrunkat egy izomréteg zárja el a nyelőcsőtől. A várandósság során termelődő sárgatest-hormon hatására a gyomorszáj izmai gyakran ellazulnak, megereszkednek, a lazább záróizom pedig olykor a gyomor savtartalmának egy részét is visszaengedi a nyelőcsőbe.
A harmadik harmadban tapasztalt kellemetlenséget a legtöbb kismama esetében az okozza, hogy a babával együtt növekvő méh összenyomja, és egyre magasabbra tolja a gyomrot. Ilyenkor kis mennyiségben gyomortartalom is kerülhet a nyelőcsőbe, mely kiváltja az égető, zavaró érzést.
Néhány apró praktikával, szükség esetén étkezési szokásaink megváltoztatásával olykor javíthatunk a helyzeten. Komolyabb probléma esetén kalcium- és magnéziumalapú savlekötő gyógyszereket, homeopátiás szereket, gyógynövény-keverékeket is szedhetünk. Kérjük ki gyógyszerész tanácsát, melyiket válasszuk. (Ezeknek a tablettáknak többsége a várandósság alatt is szedhető, mert nem szívódnak fel a gyomorból, ott helyben fejtik ki hatásukat.)
A savlekötő gyógyszereket azonban nem ajánlott két hétnél tovább, folyamatosan szedni, ezért ha semmilyen "trükk" nem segít, forduljunk orvoshoz a problémával. Néhány módszerrel védekezhetünk a kellemetlenség ellen, s bár mindenkinél más lesz, ami beválik közülük, végleg valószínűleg csak a szülés után fog megszűnni.
Mit tehetünk ellene?
A gyomorégés, bármilyen mértékű legyen is, sok kellemetlenséget okozhat. Számos kismamát akadályoz az utolsó hetekben amúgy is nehezen kivitelezhető pihenésben, alvásban.
Kezdetben figyeljük meg, hogy csak bizonyos ételek fogyasztása után jelentkezi-e, vagy folyamatosan. Előbbi esetben elég elkerülni a "bűnös ennivalót"; utóbbiban az alábbi praktikákkal próbálkozhatunk:
A napi 2-3 nagyobb étkezést osszuk fel legalább 5-6 alkalomra. Sokszor együnk keveset, és alaposan gondoljuk meg, mit fogyasszunk. Sokan ajánlják - akár étkezések között is - kekszek, kétszersült rágicsálását.
A gyomorégés elkerülése érdekében nem ajánlottak a fűszeres, zsírban sült ételek, a koffein és szénsav tartalmú italok, az alkohol. (Természetesen a dohányzás sem.)
Lehetőleg ne együnk a lefekvést megelőző 2-3 órában. Étkezés után közvetlenül ne feküdjünk hanyatt, de hajolgassunk, és semmikor ne emelgessünk nehéz dolgokat. Ha valamit fel kell vennünk, azt ne lehajolva, hanem guggolva tegyük.
Kedvező hatással lehetnek a magnézium tartalmú zöldségek és gyümölcsök (szelídgesztenye, málna, barack, paprika, stb.), vagy egy magnézium pezsgőtabletta.
Étkezés után, valamint a nap folyamán kétszer-háromszor lekortyolgatott édeskömény, borsmenta vagy cickafark tea is sokat segíthet.
A népi gyógymódokból ismert nyers krumpli leve is széles körben alkalmazott, természetes és hatásos módszer. Reszeljünk le héjastól néhány darab krumplit, egy konyharuha, sűrű szövésű textília segítségével nyomjuk ki a levét, ezt kortyoljuk el naponta kétszer-háromszor. Héjában főtt krumplit is fogyaszthatunk naponta néhány alkalommal - étvágygerjesztő valószínűleg nem lesz, ám annál hatásosabb.
Általánosan elterjedt ellenser a tej, ám ez amennyit segít egyeseknél, másoknál annyit ronthat a helyzeten. Tapasztaljuk ki, nálunk beválik-e, és ha nem segít, ne erőltessük.
Legtöbb szakember azt javasolja, kerüljük a magas savtartalmú zöldségeket, gyümölcsöket. Egyes ajánlások szerint azonban ilyenkor furcsa módon éppen azok lehetnek szolgálatunkra. Egy próbát megér - együnk narancsot, ananászt, paradicsomot, és figyeljük meg, kerülnünk kell-e ezeket egy darabig, vagy javult-e tőlük a közérzetünk, mulasztották-e az égető érzést, vagy még jobban fokozták azt.
Segíthet az esti tortúrán, ha ágyunk fejvégét megemeljük 10 centivel, hogy ne csak a fejünk, de felsőtestünk is magasabban legyen gyomorszájunknál.
[origo]
|