Kellemes ünnepek
	Minden családban élnek kedves történetek, amelyek a nyuszihoz, tojásokhoz, locsoláshoz kapcsolódnak. Osszátok meg ezeket velünk is - a történetek beküldői között a Park Kiadó és az EuBook értékes könyvnyereményeit sorsoljuk ki, a legjobb történeteket pedig oldalunkon is megjelentetjük. Tárgynak ne felejtsétek el beírni: Húsvét
	Pályázat
	A kedves történeteket a következő címre küldhetitek: babazo@origo.hu
	Ajánlat
	A nyúl esete a tojással Tánc a jégen Jégparádé Disney módra Fogantatástól az óvodáig Ők mondták Bujkál benne valami Lássuk a medvét! Közlekedjünk otthon Bárányhimlő Ők mondták
	Ajánlat
	Harc a kilókkal Kórházba készülünk Az a rettegett fülfelszúrás A védőoltások védelmében

Honnan származik?

Azt talán mindenki tudja, ha szauna, hát az északi népeknél, leginkább Finnországban kell keresgetnünk az eredetét - még a magyarosított neve is "finn gőzfürdő" (lett volna, de végül a mi nyelvünkben is megmaradt szaunának).

A szauna szó maga valóban finn eredetű, a "savu" (füst) szóból ered. Mai hívei talán nem is tudnák kapcsolatba hozni a füstöt az általunk is ismert izzasztókamrával, pedig az egyre inkább terjedő bio- és infraszauna, illetve a legismertebb "normál finn szauna" őse egy földbe vagy hóba vájt üreg, később faépítmény volt, amelyben egy fatüzelésű kályha ontotta a gőzt és a meleget. Ennek füstjét azonban nem vezették ki - kéményt sem találhattunk rajtuk -, hanem visszavezették a kabinba. Amikor az megtelt füsttel, egyszerűen kinyitották az ajtót. Finnországban sok helyen ma is fával fűtik a szaunákat - de füstjéhez már csak ritkán ragaszkodnak. 

Az eredeti szaunáknak elsősorban fürdési lehetőséget kellett biztosítaniuk használóik számára (de orvosi beavatkozásokat, többek közt szülések levezetését is végezték olyakor a kabinokban). Ehhez szükségszerűen kellett a hevítő rész mellé egy hűtő elem is, így a hagyományos finn szauna mindig két elkülönített részből állt; magánházaknál épp úgy, mint közintézményekben.

Mire jó?

A szaunát általában vagy imádják, vagy utálják. Akik nem ismerik, nem próbálták, eleinte sokszor óvakodnak tőle. Elrettenti őket "az a kibírhatatlan meleg", a kipárolgó "emberszag", esetleg félnek a szervezetre gyakorolt hatásaitól. Akik szeretik, minden testi-lelki baj hatékony ellenszerének tartják, és igyekeznek rendszeresen "szaunázni járni", mert társasági programnak sem utolsó.

Bizonyítottan kedvező hatásait valóban nehéz felsorolni (soha ne veszítsük azonban szem elől veszélyeit, és mindig tartsuk be használatának írott-íratlan szabályait).

Kutatások szerint a rendszeresen szaunázók az átlagnál kevesebbszer betegednek meg légúti betegségekben (tisztítja a légutakat) és influenzában; a hideg-meleg hőmérséklet váltakozása élénkíti a vérkeringést, ahogy kitágítja az ereket és edzi azok falát, csökkenti az enyhén magas vérnyomást, rugalmassá teszi a bőrt, segíti a salakanyagok kiürülését ("méregtelenít"), serkenti az ellenállóképességet, kedvezően befolyásolja az izomzat tónusát, égeti a zsírt és nem utolsósorban felüdülést, kikapcsolódást nyújt a léleknek is.

Hogyan?

Az alapvető szabály - fokozatosan. Mint bármelyik sportra, erre is edzeni kell a szervezetet.

Szaunázás előtt mindig zuhanyozzunk le, törölközzünk szárazra, úgy menjünk a kabinba, mert bőr így tud majd igazán izzadni. Vigyünk magunkkal papucsot, illetve egy törölközőt, amire ráülhetünk - zuhanyozás után pedig minden esetben egy másikkal törölközzünk. Ha egy valódi szivacsot is magunkkal viszünk, könnyedén "letörölhetjük" vele magunkról az elhalt hámsejteket, és mi magunk is fokozhatjuk a vérkeringésünket.

Fontos a sorrend is  - először felmelegedni, aztán lehűlni. (És ahogy a melegedésből, a hűtésből se hagyjuk ki az arcunkat.)

Az "igazi" szaunázás meztelenül történik - a legtöbb nyugati és északi országban napjainkban is -, hogy az egész bőrfelület zavartalanul izzadhasson. 

Az egyik legfontosabb szabály: odafigyelni a folyadékokra. A szaunázást követően talán látványosan keveset mutat a mérleg nyelve, de ez a súlycsökkenés csalóka. A fokozott izzadás miatt egy 20-30 perces "melegedés" alatt rengeteg folyadékot vesztünk, ezért rendkívül fontos utána a folyadékpótlás (víz, gyógytea, vitamintartalmú italok) és a pihenés. Szaunából soha ne rohanjunk sehova, "adjuk meg a módját", hogy szervezetünknek legyen ideje magához térni a terhelés után.

Kinek igen, kinek nem?

Kisgyerekeknek és időseknek, szívbetegség vagy szívritmuszavar, rákos megbetegedés, lázas, gyulladásos betegségek esetében, böjtöt tartóknak kifejezetten tilos.

Vannak betegségek, amelyek esetében a kezelőorvosunk véleménye lehet a döntő - ezt minden esetben érdemes megfontolni, vagy az  enyhe (40-60 fokos) bioszaunával kezdeni a gőzkamrás tapasztalataink gyűjtését, fokozatosan terhelve (és megfigyelve) szervezetünket.

De mi a helyzet a kismamákkal?

Az orvosok többsége nem ajánlja a szaunázást terhes kismamáknak, - még az edzettebbeknek sem -, mert a magasra szökő testhőmérséklet befolyásolhatja a magzat fejlődését. (Nőknek havi ciklus alatt sem ajánlott.) Önmagában a szaunázás "kifejezetten" nem árthat a babának, de a hőhatás és a szervezet fokozott terhelése miatt azt szokták tanácsolni az egyébként rendszeresen szaunázó kismamáknak is, bírják ki azt a néhány hónapot enélkül.

Német szakemberek egy csoportja azonban azt vallja, a szaunázás kifejezetten jó hatással van a várandós nőkre: megóvja a szervezetet a túlzott vízfelhalmozódástól, megelőzve ezzel az un. "terhességi mérgezés" nevű betegséget is. Szerintük legtöbbször könnyebben szülnek azok a nők, akik a terhesség alatt legalább hetente egyszer szaunáztak, és hogy mindez semmilyen káros hatással nincs a magzatra, arra, mondják, Finnország a legjobb példa: a finn kismamák 90% szaunázik rendszeresen várandóssága alatt.

Ha úgy döntünk, az ő példájukat követjük, tartsunk be néhány "további alapvető szabályt". A 16. hétig próbáljunk meg lemondani a szaunáról, utána pedig csak akkor járjunk el, ha előtte is gyakorlott szaunázók voltunk - nem a terhesség a legmegfelelőbb időszak e szokás kialakítására.

A szaunában soha ne feküdjünk hanyatt, csak ülve tartózkodjunk ott, a szokásosnál valamivel rövidebb ideig, 85 fok alatti hőmérsékletben.

A visszeres lábaknak nem használ a hőség, így ha ezzel a problémával küzdünk, illetve a szüléshez közeledve, az utolsó hetekben kerüljük a szaunát, mert  a meleg a szülési fájásokat is serkentheti.

[origo]