|
Néhány szó a félelmekről
A várandósság alatti félelmeinket számtalan dolog táplálhatja: sokszor félünk attól, hogy gyermekünk nem fejlődik egészségesen, hogy megszakad a terhességünk, hogy problémák adódhatnak a szülés alatt, hogy a magzat elkap tőlünk egy fertőzést. De sok terhes fél attól is, hogy valami szörnyűség történhet velük, vagy hogy nem tetszenek már a párjuknak, hogy nem lesznek képesek ellátni a babát és gondoskodni róla a születése után...
Ezek a félelmek, aggodalmak, ritkábban szorongások, gyakrabban csupán múló sötét gondolatok teljesen normálisak lehetnek. Arról tanúskodnak, hogy a kismama megéli a terhességet; hogy lelkében - éppen úgy, mint a testében - fokozatosan átveszi a főszerepet az az új kis élet, aki ott nő a pocakjában. Ezek az aggodalmak, a még meg nem született gyereknek szóló gondolatok is annak bizonyítékai, hogy akarjuk őt, várjuk, és - ismeretlenül is - már most nagyon szeretjük. Annyira, hogy már előre tartunk tőle, nem fogunk tudni mindent megadni neki, amit szeretnénk.
De félre az aggódással!
Elfojtanunk nem kell őket, csak próbálkozzunk meg a lehető legtöbb "trükkel", amely segíthet a leküzdésükben. Ha ezek a sötét gondolatok túl gyakorivá válnak, vagy állandósodnak, ha folyamatosan zaklatnak és lefoglalják minden szellemi energiánkat, komolyan el kell gondolkodnunk, mit akarhatnak jelezni nekünk. Szélsőséges esetekben mindenképpen forduljunk szakemberhez, ez mindkettőnk közös érdeke.
Mit tehetünk ellenük?
Az első és legfontosabb lépés, hogy ne rémüljünk meg tőlük. Fogjuk fel úgy, mint egy "üzenetet", amely elfoglalt hétköznapjainkban is arra a csodálatos dologra emlékeztet minket, ami éppen történik velünk - babát várunk. Ha át tudjuk vezetni valamilyen pozitív érzésbe - már meg is szabadultunk tőlük.
Aki csendben, magányosan éli meg, hajlamosabb lehet felnagyítani félelmeit, esetleg bűntudattal gondolni ezekre az érzéseire. Ne tartsuk magunkban, és főleg ne szégyelljük őket, ha meg tudjuk osztani valakivel "furcsa gondolatainkat", jótékonyan hathat ránk is, a babára is. A beszélgetőtársunk véleménye, érvei pedig segíthetnek más nézőpontból is átgondolni a helyzetünket - még, ha végül nem is értünk egyet vele.
Mindennapi feljegyzések
Aggodalmaink kordában tarásának hasznos technikája lehet a naplóírás. Amilyen egyszerű és közhelyes ötletnek hangzik, legalább annyira hatékony is. "Adjátok meg a módját" - válasszatok egy szép füzetet, amire már ránézni is jó, vagy nézzetek ki egy szimpatikus weboldalt, ahol ineternet keresztül lehet blogot, naplót írni. Ebbe írjatok mindent, ami eszetekbe jut majd; azokat a gondolatokat is, amit most még talán magatok előtt is szégyelltek.
Hogy mire jó mindez? Azzal, hogy megfogalmazzátok és leírjátok az érzéseiteket, átgondoljátok őket, bizonyos távolságba kerültök tőlük, objektívebben tudjátok szemlélni mindazt, ami bennetek kering. Alkalmat ad, hogy bizonyos dolgokat mélyebben átgondoljatok, de arra is, hogy szélnek eresszetek néhány "feleslegesnek" bizonyuló aggodalmat.
A megerősítő gyakorlat
Gondoljunk egy-egy konkrét félelmünkre, és "menjünk neki". Fogalmazzuk meg egy rövid mondatban, és írjuk le az ellenkezőjét egy füzetbe. Attól tartunk, hogy a baba nem fejlődik rendesen? Írjuk le, hogy "a baba egészségesen, teljesen normálisan fejlődik". Aztán hagyjuk, hogy a sötét gondolatok felbukkanjanak - így fogjuk tudni sorban elkapni és lefegyverezni ezeket. Amint megjelennek, fogalmazzuk meg a pozitív párját, és hagyjuk mindig előbújni, amíg csak az utolsót is el nem csípjük. Idővel hosszú gyűjteményünk lesz a minket leginkább foglalkoztató gondolatok "ideális látásmódjáról". Ha minden nap kétszer végigfutjuk ezt a listát, egészen biztosan elejét vehetjük a sötét gondolatoknak, nagy szolgálatot téve ezzel a babának is, magunknak is.
Völgyi Judit
|